at have dobbelt statsborgerskab

ami annyit tesz: kettős állampolgárnak lenni. Kérésetekre kicsit elgondolkoztam,hogy nektek életem milyen mozzanata lehet érdekes ebből a szempontból. Talán az egyik legfeltűnőbb az az, hogy ha apukám nálunk van (mert egyébként elváltak) akkor anyukámmal legtöbbször németül beszélnek, mert ez volt a közös nyelvük amikor megismerkedtek. Persze apukám tud magyarul már, de ha valamit gyorsan kell mondani az németül egyszerűbb neki. Velem magyarul beszél vagy dánul is néha én meg magyarul válaszolok :D Ez azért van, mert amikor kicsi voltam nem akartam, hogy a barátaim akik átjönnek ne értsék mit beszélünk és átváltottam magyarra. Meg persze amikor elváltak és nem találkoztunk annyit, én sem beszéltem már minden nap dánul. Ezért is van az, hogy nem beszélem anyanyelvi szinten, pedig dejó lenne! De nem panaszkodom, mert így is azért ha 2 hetet csak dán környezetben töltök akkor már jól megy, inkább csak az írással van gondom. Visszatérve apukámra, ha smsezünk vagy emailezünk az viszont angolul megy, mert  még mindig nem tudta a magyar helyesírás összes fortélyát elsajátítani..de nem is hibáztatom érte:D A nyelvi kavalkád akkor vicces, ha egy asztalnál ülünk mind ,mert akkor aztán keveredik az angol,dán, német és magyar, de nekem ez olyan mintha magyarul menne minden, nem nagyon tűnik fel:) Amiatt, hogy vannak kint rokonok sokat utaztunk , minden 2. évben, ezért történhetett meg, hogy 3 évesen előbb ültem repülőn mint buszon vagy vonaton:) Ami anyukám főztjét illeti, sok dán ételt csinál, a szakácskönyve is dán. Ezért mi karácsonykor eszünk avokádót is rákkal és másnap megtartjuk a tradicionális karácsonyi ebédet sok sok hallal és snaps-al(ez ott olyan mint itt a pálinka) A hétköznapokban sem annyira a magyaros ételek a jellemzők, de persze csinál ő is rántotthusit, meg töltött káposztát:) Magyarországot én kívülállóként nem tudom megítélni, mert itt születtem és itt nőttem fel és az a jó, hogy ha dániában vagyok kicsit oda tartozónak is érzem magam a sok emlék miatt. Szerintem, ha nem mentünk volna ennyiszer ki akkor nem nagyon érezném magam dánnak mert csak apukám személye az, ami odaköt, de sosem éltem ott. Itthon viszont sok minden emlékeztet Dániára, például a dán zászló, ami ott mindenhol megtalálható. Szülinapkor kirakják az asztalra( ezt mi is csináljuk), ha leárazás van egy boltban,hogy feltűnőbbé tegyék az akciót kis zászlókkal rakják körül és kb. minden ünnepen az utcákat is azzal díszítik. Van sok dán videokazettám és mesekönyvem is. Egy időben 2 útlevelem is volt, ha akarnék, most is igényelhetnék másikat,de mostanában már csak a személyimet viszem ha megyek.. Jó érzés, hogy van egy másik hely is ahova haza mehetek:)  Hirtelen ennyi jutott eszembe a témáról,de biztos van olyan amit kihagytam és esetleg kíváncsiak lennétek. Bármilyen kérdést szívesen fogadok, ha eszetekbe jutna valami:) 

which means:to be a double citizen. Because of your requests I was thinking a bit, what would be interesting for you about my life  from this aspect. Probably the most striking thing is that when my dad is at our place (they are divorced btw) most of the time they talk german with my mom because this was the language they both knew when they met. Of course my dad speaks hungarian now, but when he wants to say smth fast it's easier for him in german. He talks hungarian to me, sometimes danish and I'm replying in hungrian :D The reason is that when I was little I didn't like that my friends couldn't understand what we are saying with my dad so I switched to hungarian. And of course when they got divorced and we didn't meet that often anymore, I wasn't talking danish on a daily basis. That's why I'm not speaking it on a native level. How nice it would be! But I'm not complaining, still if I spend around 2 weeks in Dk. I get a lot better in the language. I have more trouble with writing. Returning to my dad..when we are texting or seding mails, it's in english because he still couldn't figure out all the tricks of the hungarian grammar..but I'm not blaming him for this :D The linguistic helter-skelter is the funniest when we are all at the same table..well there is just a great mixture of german,danish, english and hungarian, but I can't really feel it, sounds like one language for me. Because we have relatives there, we travelled every 2nd year, that's why a funny thing could happen. At the age of 3 I was travelling on a plane before even trying a bus or train. About my mom's cooking I can say she makes a lot of danish food, her cookbook is danish as well. That's why at Christmas (besides the hungarian food) we eat avocados with shrimps and we also hold a traditional danish lunch with a lot of fish ans snaps(which is similar to the hungarian drink, pálinka) I can't really judge Hungary from the outside as I was born and raised here. The good thing is that because of the many memories I feel I belong to Dk. too when I'm there. But I also think if it hasn't been for the many visits I wouldn't feel danish at all because then only my dad would be the connection. Here at home a lot of things remind me of Dk. for example the danish flag which you can find everywere in the country. On birthdays they put it on the table ( we do this too), if there is a discount in a shop they make it more visible with flags around it or if there is a celebration they decorate the streets with it. I also have a lot of video tapes and storybooks in danish. At one point I had 2 passports and if I wanted to I could get a danish one now too but nowadays I'm only bringing my ID if I'm going. It's a good feeling to know, there is another place to call home :) This was what I could come up with as a 1st trial but let me know if I missed smth but you are interested in it!:) You are more than welcome to ask:)

<3

Ezekkel az idevágó képekkel búcsúzom:) Szép estét mindenkinek aki belesett:) xoxo

Leaving you with these connecting pictures:) Nice evening to everyone who checked in:) xoxo