ami annyit tesz: kettős állampolgárnak lenni. Kérésetekre kicsit elgondolkoztam,hogy nektek életem milyen mozzanata lehet érdekes ebből a szempontból. Talán az egyik legfeltűnőbb az az, hogy ha apukám nálunk van (mert egyébként elváltak) akkor anyukámmal legtöbbször németül beszélnek, mert ez volt a közös nyelvük amikor megismerkedtek. Persze apukám tud magyarul már, de ha valamit gyorsan kell mondani az németül egyszerűbb neki. Velem magyarul beszél vagy dánul is néha én meg magyarul válaszolok :D Ez azért van, mert amikor kicsi voltam nem akartam, hogy a barátaim akik átjönnek ne értsék mit beszélünk és átváltottam magyarra. Meg persze amikor elváltak és nem találkoztunk annyit, én sem beszéltem már minden nap dánul. Ezért is van az, hogy nem beszélem anyanyelvi szinten, pedig dejó lenne! De nem panaszkodom, mert így is azért ha 2 hetet csak dán környezetben töltök akkor már jól megy, inkább csak az írással van gondom. Visszatérve apukámra, ha smsezünk vagy emailezünk az viszont angolul megy, mert  még mindig nem tudta a magyar helyesírás összes fortélyát elsajátítani..de nem is hibáztatom érte:D A nyelvi kavalkád akkor vicces, ha egy asztalnál ülünk mind ,mert akkor aztán keveredik az angol,dán, német és magyar, de nekem ez olyan mintha magyarul menne minden, nem nagyon tűnik fel:) Amiatt, hogy vannak kint rokonok sokat utaztunk , minden 2. évben, ezért történhetett meg, hogy 3 évesen előbb ültem repülőn mint buszon vagy vonaton:) Ami anyukám főztjét illeti, sok dán ételt csinál, a szakácskönyve is dán. Ezért mi karácsonykor eszünk avokádót is rákkal és másnap megtartjuk a tradicionális karácsonyi ebédet sok sok hallal és snaps-al(ez ott olyan mint itt a pálinka) A hétköznapokban sem annyira a magyaros ételek a jellemzők, de persze csinál ő is rántotthusit, meg töltött káposztát:) Magyarországot én kívülállóként nem tudom megítélni, mert itt születtem és itt nőttem fel és az a jó, hogy ha dániában vagyok kicsit oda tartozónak is érzem magam a sok emlék miatt. Szerintem, ha nem mentünk volna ennyiszer ki akkor nem nagyon érezném magam dánnak mert csak apukám személye az, ami odaköt, de sosem éltem ott. Itthon viszont sok minden emlékeztet Dániára, például a dán zászló, ami ott mindenhol megtalálható. Szülinapkor kirakják az asztalra( ezt mi is csináljuk), ha leárazás van egy boltban,hogy feltűnőbbé tegyék az akciót kis zászlókkal rakják körül és kb. minden ünnepen az utcákat is azzal díszítik. Van sok dán videokazettám és mesekönyvem is. Egy időben 2 útlevelem is volt, ha akarnék, most is igényelhetnék másikat,de mostanában már csak a személyimet viszem ha megyek.. Jó érzés, hogy van egy másik hely is ahova haza mehetek:)  Hirtelen ennyi jutott eszembe a témáról,de biztos van olyan amit kihagytam és esetleg kíváncsiak lennétek. Bármilyen kérdést szívesen fogadok, ha eszetekbe jutna valami:) 

<3